2011/11/16

Kerstin Gier - Rubinvörös

"- Úgy látom, hogy a vérvonalam pompásan alakult, legalábbis optikailag - állapította meg a gróf. - Nyilvánvalóan jól választottam ki szívem hölgyét. A túlzottan horgas orr tökéletesen eltűnt."

Sokszor elgondolkodom rajta, milyen is lenne visszarepülni a múltba, időutazni, találkozni a régen meghalt, sosem ismert rokonokkal, érezni egy kicsit más korok hangulatát, látni, hogyan éltek, öltözködtek, meg úgy egyébként, milyen volt a világ 100-150-230 évvel ezelőtt. 
Gwendolyn Shepherd egy olyan családba született, ahol ez a téma mindennapos volt, unokatestvérét már gyerekkorától kezdve a múltban való létre készítették fel, de ezen kívül a kívülállók csak lopott, véletlenül meghallott infókkal rendelkeztek mindenről. Így nem csak Gwen, de senki más sem volt felkészülve arra, hogy nem Charlotte, hanem ő örökölte az időutazó gént, és a helyzethez gyorsan kellett alkalmazkodnia mindenkinek, mert szorított az idő. És szépen lassan Gwen előtt kibontakozik valami összeesküvésféle, csak még nem érti az okát, meg igazán az sem világos neki, hogy melyik korban kiben bízhat, hogy mit akarhat tőle a gróf, és mi a holló hatalma, és mi lesz, ha bezárul a kör. Csupa titok és kérdés.
Mivel a fedőlapra szépen cikornyált betűkkel az van írva, hogy időtlen szerelem, alapból rá sem néztem volna a könyvre, de aztán olvastam róla Tricia posztját, és kedvet kaptam hozzá, még akkor is, ha az írónő egy másik könyvétől nem voltam éppen elragadtatva. Szerencsére a Rubinvörös egyáltalán nem volt egysíkú, és mentes volt nem csak a nyavalygástól, de a szerelemtől is; pont annyi volt belőle, amennyi még egészséges 16 éves korban úgy, hogy az mások, leginkább az én számomra is élvezhető legyen. Az egész könyv nagyon szórakoztató volt, az elejétől a végéig, és bár nem rágtam le a 10 körmöm az izgalomtól, nagyon jó volt olvasni, mert üdítőek a karakterek, a hangulat, és a stílus is. A történet nem ült le, mindig történt valami, ami lendítette tovább az eseményeket. Egy kicsit behatárolja a látószöget, hogy Gwen meséli el nekünk az egészet, tőle tudunk mindent, így sem a korban, sem a jellemekben nem merülünk el igazán, mert erre neki sincs túl sok ideje. Szívem szerint már venném kézbe a következő részt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése